Lekció: Máté evangéliuma 28:1-10

Textus: Máté evangéliuma 28:1; 5; 10;

 

„Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Menjetek el, adjátok hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem."

 

I. Elmentek, hogy megnézzék a sírt

Olyat tettek, ami nem csak nem volt a kötelességük, de veszélyes is lehetett.

Viszont amint tehették, hajnalban, megtették.

Nem kaptak érte jutalmat, emberileg nem volt érdekük megtenni.

A hitbeli tettek sokszor ilyenek.

Nem kell megtenni azokat.

Akár gúnyolódás, rossz esetben üldözés is járhat érte.

Fáradtsággal jár. Sokszor arra is figyelni kell, hogy időben, ne későn tegyük.

Sok olyan dolgot tesz az ember, amit nem érdeke megtenni, amiből nincs haszna, fölösleges, mégis megteszi.

Értékes dolgokat is teszünk viszont, aminek lehet, hogy emberileg nincs haszna, de Isten előtt biztosan van.

Mit láttak? Isten angyala elhengerítette a követ, és fenyegetően ott ült.

Angyalt láttak és csodát.

Miközben hitből tették azt, amit tenniük kellett.

Aztán csodálatos jelet láttak.

Erősítsen Isten minket, hogy hitből kíváncsiak legyünk az Ő dolgaira, és erősítse jelekkel is a hitünket.

Mindez a templomba járáson kívül volt. Legyenek olyan önként jövő tetteink hitből, amit Isten így meg tud erősíteni.

II. Félelem

Az őrök Jézus sírját őrzik, ami talán önmagában nem gonosz dolog, mégis szomorú üzenetű a Krisztus követőknek.

A katonasághoz, az őrséghez kell bátorság, hiszen az olyan szolgálat, amiben érheti támadás, baj az embert.

Ezek a bátor emberek megrémülnek attól, amit látnak.

Jogosan. Amit őriznek, azt éri támadás, de úgy, hogy azt nem védhetik ki.

A szolgálatukban Istennel kerülnek szembe.

Azt kívánjuk, hogy soha ne adjanak nekünk olyan feladatot, szolgálatot, ami Isten akaratával ellentétes. Pedig, ha egy tanárnak olyat kell esetleg tanítani, vagy bárkinek olyan anyagias jellegű feladatot adnak, ami a hitével nem egyezik, akkor ez előfordulhat.

Amennyiben ilyen tetteink lennének, jogosan félnénk.

A katonáknál sokkal gyengébb és hátrányos helyzetben lévő asszonyoknak viszont nem kell félnie.

Ők Isten ügyében járnak ott.

Nekik is félelmetes a dolog, de őket megnyugtatja Isten angyala.

A megfeszített Jézust keresik. Mert ismeretük szerint még „csak" Őt kereshetik, a feltámadtatt még nem.

Amennyiben mi is a hitünk szerint keressük Jézust, akkor nekünk sem lesz, lehet félni valónk.

Általában is érvényes lesz ránk is: Ti ne féljetek!

Sokféle fóbia, félelem van.

De amíg Jézust keressük, addig mindet elhessegethetjük.

III. Menjetek el, menjenek el, meglátnak engem.

Feladatot kapnak, hogy menjenek a tanítványokhoz.

Természetesnek tűnik, de tudjuk hitetlenség fogadta őket.

Nem volt másuk, csak a szavuk, jelet nem kaptak.

Kicsit elképedve nézzük, hogy a keresztyén Magyarországon milyen sok ember nem ismer alapvető egyházi dolgokat. Keveset tudnak keresztelésről, konfirmálásról, Bibliáról, Egyházról, Nagypéntekről, Húsvétról.

Természetesen az iskolai hittan ezen segít. De csak kis lépésekben. Ez nem ment fel az alól minket, hogy mi is beszéljünk az egyházi ünnepekről, a Bibliáról, az ilyen jellegű ismeretünkről és a hitünkről.

Ráadásul az asszonyok olyan feladatot kapnak, amiben másokat kell mozgósítaniuk.

Aki ritkán jön templomba, azt mondhatja, örüljünk (mi és Isten?), hogy legalább ő eljön.

Így is van, örülünk. Mégis ott van a biztatás, másoknak is mondd el, másokat is hívj, másoknak is mutasd meg amit Istenről tudsz.

Akik pedig megteszik, amit Isten kér, azok sokszor meglátják Jézust. Segítsünk másokat abban, hogy lássák meg Jézust. Közben pedig éljünk úgy, hogy mi is lássuk Őt, a világ sokféle dolgában!

Adja Isten, hogy így legyen!

Ámen!