Lekció: Márk evangéliuma 2:37-47

Textus: Márk evangéliuma 2:37; 41-42; 47

 

I. Mit tegyünk? Mintha szíven találták volna őket. Mit tegyünk? Térjetek meg.

II. Akik pedig hittek a beszédének. Megkeresztelkedtek, kitartóan részt vettek a tanításban... Mindenük közös volt. Egy szívvel a templomban

III. Kedvelte őket az egész nép, az Úr növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.

 

I. Mintha szíven találták volna őket - Mit tegyünk?

A hívő zsidók vallásukat gyakorolni mentek fel akár a messzi távolból is a jeruzsálemi templomba. Jézusról hallhattak, de nem határozta meg a napjaikat.

A Szentlélek által történt események és Péter beszéde megrázta őket.

Jézus tetteit Isten erősítette meg, mégis keresztre feszítették.

Egy végleges és súlyos dolog történt, nincs mit tenni. Vagy mégis?

Előfordul, hogy szembesítenek minket a tetteinkkel, vagy azok tetteivel, akiket szeretünk és/vagy követünk. Családtagok, barátok, elfogadott vezetők, akár politikusok tetteivel, szavaival, nem helyes dolgaival is találkozhatunk.

Mit tegyünk, hogyan lehet egy akár lezárt dolgot valahogy mégis rendezni?

Péter válasza a térjetek meg és keresztelkedjetek meg volt. Vissza kellett térniük Istenhez és ennek külső jelét is felvenni, mindenki számára egyértelműen.

Persze a tömegben voltak, akik már Jézuséi voltak, azok megerősödhettek Péter szava által, lám már békességem lehet, mert Jézus útján vagyok, csak maradjak is azon.

Mi is így figyeljünk. A rosszat, ha történt meg kell bánni, de ha az Uré vagyok, utána békességgel tovább mehetek.

Ha nem, akkor meg kell változni.

Hirdessük a változás lehetőségének örömhírét minél többeknek.

 

II. Akik pedig hittek a beszédének.

A Misszió című filmben Megváltózik a rabszolga vadász és a bennszülöttek élete a megtérésük után.

A pünkösdi történetben is ilyen döbbenetesen változik az élet - és azóta is.

A keresztelkedés külső jel, vállalás. Nem kell újra megtörténjen, ha már pl. gyerekként megtörtént. Isten áldása azon is rajta van.

Látható dolgok így is történnek, hiszen az ember életmódját áthatja a krisztusi hit.

Az első keresztyének kitartóak a vallásuk napi gyakorlásában.

Hallgatták az apostoli tanítást, ott voltak a közösségben, Úrvacsoráztak és imádkoztak.

Mi is tanulunk, keressük a krisztusi közösséget, úrvacsorázunk és imádkozunk.

Kitartóak vagyunk a vallásunk napi - heti gyakorlásában.? Biztosan így van? Ha igen, akkor jó.

De nem „csak" a vallásuk napi gyakorlásában, de az egész életük rendezésében is a hitük szerint jártak: mindenük közös volt.

Azóta kiderült, az emberi gyengeség miatt, nagyon nehéz ezt jól csinálni a hitben (is). De, hogy a krisztusi testvér szükségleteire jól odafigyeljünk, arra azóta is törekszünk.

A templomba járás az ő esetükben különös jelentőséggel bírt, hiszen Krisztus által lett teljessé számukra a templomi szertartás. Jelentős lett tehát, hogy a Krisztus követők egy szívvel voltak a templomban.

A körülmények ugyan változtak, de az egy szív megmaradt.

 

III. Kedvelte őket az egész nép, az Úr növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.

A Nagytanács hozzáállása nem változott.

A népé viszont igen.

Aki szorosabban tartozott a vezetéshez, az nyilván rossz szemmel nézett mindent.

Általában azonban szívlelték őket.

Itt Százhalombattán a szocialista hagyományok miatt talán az átlagosnál többen vannak, akik a rossz szemmel nézők közé tartoznak.

Az általános lakosságot azonban az Úr segít és segíthet továbbra is, az ügyünkhöz - a krisztusi ügyhöz hangolni.

Azt reméljük, hogy mind többen jóindulattal, sőt kedveléssel, szeretettel néznek ránk. Ez célunk is, miközben a határozott - Istentől kapott - útjainkat nem adjuk fel.

A hittanosaink között sok az olyan, akiknek a szülei nem tartoznak a gyülekezet tagjai közé. Megnyíltak az Úr útjának figyelésére.

Segítsen Isten minket is, hogy ne csak a részt vevők, hanem az üdvözülők számával is növekedjen a gyülekezetünk!

Ámen!