Nyomtat Elküld Olvasási nézet

április 8.

Lekció: II.Kor. 4:1-6

Textus: II. Kor. 4:1-2; 5

Ezért tehát, mivel Isten irgalmából ilyen szolgálatban állunk, nem csüggedünk el, hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten előtt.

Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért."

I. Nem csüggedünk

Leplezetlenül láthatjuk az Úr dicsőségét. Mózesét csak leplezve lehetett látni, de az Úrét már leplezetlenül is. Ebben a szolgálatban, küldetésben állhatunk.

Tehát nem fáradunk, nem csüggedünk.

Mondják, hogy a Maraton futóknak valahol a fele távnál (kinek, hol) van a mélypont, holtpont. Ott érzik úgy, hogy elfogy az erő és a szív visz tovább.

Időnként a hitnek is vannak ilyen pontjai.

A hosszútáv futásnál a legyőzött kilométerek és a díj adhatnak erőt. A hitnél az örök élet reménysége és a sok áldás.

Időnként az események csüggeszthetnek. Betegség, „szerencsétlen" dolgok, balesetek, természeti, egyéb katasztrófák.

Máskor az emberek.

A jó szándékú mégis bántó emberek.

A gonosz emberek.

A kedves emberek bajai.

Csüggesztő lehet az idő múlása, ha nincsenek eredmények.

Csüggesztő lehetett, amikor a gyülekezetben elhitték a rosszindulatú pletykákat Pálról.

Csüggesztő lehet mások vélt, vagy valós butasága.

De mi nem csüggedünk, mert az Úr szolgálatában állunk és leplezetlenül látjuk az Ő dicsőségét.

II. Az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat.

Nem tudni pontosan mire gondol a titkos bűnökkel kapcsolatban.

Az Ő múltja elég „sáros" volt. De amit szükséges volt ezzel kapcsolatban elmondania, azt elmondta.

Mivel az evangélium hirdetésének alapjává tette a régi élete hibáit és az abból való gyógyulást, ezért már nem lehetett mindezt felhasználni ellene.

Sok történet kezdődik azzal, hogy valaki zsarolhatóvá válik, mert titkolja a múltának bizonyos részeit.

Pál múltja erősítette a bizonyságtételét. Régi gyengesége Isten erejére mutatott.

Fontos, hogy ne fordíthassák ellenünk a tetteinket. Általánosan és ha kell konkrétan is vállaljuk, hogy nem vagyunk tökéletesek, találhatók bennünk hibák.

Az igehirdetés, Isten akaratának magyarázata nem ködös bizonytalanságot akar szülni. Nem a zavarosban halászunk.

Nyílt beszéd. Ha valamit nem értünk azt is bevalljuk. De azért nem járunk úgy, mint a viccbeli apuka, akit a fia folyamatosan kérdezett az állatkerti állatokról. Az apuka viszont akár a zsiráf hosszú nyakáról, akár az elefánt ormányáról, akár az oroszlán fogáról kérdezte, azt felelte nem tudom.

Az anyuka rászólt fiára, ne faggasd apádat.

Az apuka azt felelte, dehogy nem, akkor tanul a gyerek, ha kérdez.

Nekünk az Úr megadja általában a nyílt válaszokat és tőlünk ezért lehet valóban kérdezni.

Aki pedig ez őszinte szeretet teljes válaszokkal sem elégedik meg, az már valószínűleg a másik oldalon van.

Nem érdeklődik, hanem csapdát épít.

Az ilyen, ha nem változik, akkor elveszik, akár milyen öntudatos, vagy magabiztos is.

De magunkat is vizsgáljuk meg, nehogy az derüljön ki, hogy mi akarunk mindenbe belekötni.

Adja Isten, hogy mindig épülni tudjunk mások hitéből.

III. Mert nem önmagunkat hirdetjük

Nem rég belehallgathattam két idősebb hölgy beszélgetésébe.

Az egyik megkérdezte a másikat, hogy van.

A másik nagy levegőt vett, hogy válaszoljon, az első pedig kihasználva a szünetet, elkezdte mondani milyen betegségei voltak az utóbbi időben, tehát, hogy ő hogy van.

Sokszor vigasztaló, ha amikor tanácsot kérnek tőlünk, saját példánkról beszélünk. Azonban, akinek mindig, mindenről saját maga jut eszébe, az könnyen lehet, hogy magát hirdeti.

Márpedig mi nem önmagunkat hirdetjük.

Hanem Jézust mint Urat.

Nagyon jó, ha Jézus szavai, történetei, tettei jutnak az eszünkbe. Ha a Biblia szavaival tudunk építeni.

Ha Jézus által tudunk gyógyító szavakat mondani.

Nem a magunk céljára használjuk Jézus ügyét, hanem az Ő akarata és célja szerint.

Magunkról is beszélünk persze, de úgy mint szolgákról, mint akiket az a megtiszteltetés ért, hogy Isten munkájában állhatunk. Vannak nagy méltóságú munkák, az Istené ilyen sőt az Istené igazán ilyen. Áldjuk Őt ezért, és próbáljunk ehhez méltók maradni!

Ámen!

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 64, összesen: 280764

  • 2025. augusztus 06., szerda

    Szerelmes filmet néztem órákon keresztül a Bükkalján. Két fiatal őrülten szerelmes egy életformába, ami a fenntartható jövő záloga. A diplomás gazdálk...
  • 2025. augusztus 05., kedd

    A skóciai teológus tanulmányút naplórészletei 2025. június 29 - július 10.
  • 2025. augusztus 04., hétfő

    Az idei tematikus év felénél érdemes megállnunk és számba vennünk, mit is keresünk pontosan és hol találhatunk rá.
  • 2025. augusztus 03., vasárnap

    Nyolcadik nyáron bocsátották vízre a Bárkát. Az idei fonyódligeti táborban szálltam be én is hozzájuk egy rövid időre megpihenni, felüdülni, gyönyörkö...
  • 2025. július 31., csütörtök

    Egy a felfedezni vágyó gyermeké. Egy azé, aki birtokolni akarja. És egy utolsó annak, aki élni szeretne benne.
  • 2025. július 30., szerda

    Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni...
  • 2025. július 29., kedd

    A Művészetek Völgyében a Református Udvarban idén a generációk kapcsolódása volt a téma, erről beszélgettünk Balla Gergellyel, a Platon Karataev éneke...
  • 2025. július 28., hétfő

    Egy félév a feleségszerepért, amikor elsősorban a hozzáállásunk formálódik. Misszió? Inkább életnek mondanám.
  • 2025. július 27., vasárnap

    Fogadkozás, kemény munka, kitartó igyekezet – nem mindig oda vezet, ahová az ember elindul, bármilyen nemes is a célja.
  • 2025. július 25., péntek

    Isten el akarja érni azt a fiút is, aki a fesztivál forgatagában egyik este egy talán soha meg nem kapott szülői áldásért lépett oda a református önké...