Nyomtat Elküld Olvasási nézet

február 11.

 

Lekció: Máté evangéliuma 14:13-21

Textus: Máté evangéliuma 14:13;16;20

Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, gyalog követte őt a városokból.

Jézus azonban ezt mondta nekik: Nem kell elmenniük: ti adjatok nekik enni!

Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral."

I. Jézus meghallotta

Keresztelő János döbbenetes halálhíre, lesújtó hatással van Jézusra. Nem „csak" meghalt, de egy részeg, meggondolatlan eskü miatt kellett ennek bekövetkeznie.

Ezzel Jézusnak is az Atya elé kell mennie.

Meglepődnénk, ha figyelnénk, hogy az emberek milyen sokszor mondják: Jézusom, Istenem, isteni, stb. Néha valódi megdöbbenés, vagy segítségül hívás van a szavakban, általában inkább semmi.

Pedig sok olyan dolog van az életünkben, amit valóban Isten előtt kell tudnunk, most például, annak a kicsiny gyermeknek az ügye, akinek a gyógyulásáért folyamatosan imádkozunk.

Mi a „rutin" imádságainkon kívül szoktunk Isten elé járulni?

Megkérdezték hittanosok, hogy szabad-e úgy imádkozni, hogy nem kulcsoljuk össze a kezünket. Alapvetően összekulcsolt kézzel imádkozunk, de ha olyan helyzetben szeretnénk megszólítani Istent, hogy nem tudjuk ezt megtenni, akkor úgy szólítjuk meg, ahogy lehet, mert reméljük és hisszük, hogy Ő ezt is szívesen veszi.

Az emberek viszont azt hallották meg, hogy Jézus hova ment. Ők is reagálnak, ők mennek Jézus után. Mert nekik is az a fontos, hogy Isten jelenlétét érzékeljék. Velük nem történik semmi extra, csak Jézus közelében szeretnének lenni. Mi így is teszünk, megyünk, ahol Jézus közelében tudhatjuk magunkat.

Nem kell félnünk, hiszen Jézus abban a félrevonultságában is megszánta a sokaságot.

Jó tudnunk, hogy minket is megszán és meghallgat.

II. Ti adjatok nekik enni!

Ez az elvonulás, Jézusé és a tömegé áldott lett. Sok örömmel, gyógyulással. Még meghitt volt a hangulat, de az éhség miatt már be kellett volna fejezni az együttlétet.

Rossz az ilyen, amikor egy jó beszélgetést, társaságot, programot ott kell hagyni, valamilyen gyakorlatias ok miatt.

Nem rég olvashattuk a reformátusok lapjában, hogy valaki, amikor ügyeletben templomba megy, azért imádkozik, hogy ilyenkor ne hívják munkába.

Jézus nem engedte, hogy hamarabb szakadjon meg ez az áldott alkalom, mint ahogy szükséges volt, ezért kellett enni adni a tömegnek.

Ők adtak nekik enni?

Ők vitték Jézushoz, és ők osztották szét.

Nem mintha Jézus e nélkül ne tudott volna csodát tenni, de mégis úgy tett, hogy a tanítványoknak is fontos, látványos szerepe legyen.

A mai napig csodálkozhatunk, hogy mi mindenre méltat minket Isten. Mennyi mindent tehetünk.

Imádkozhatunk fontos ügyekért. Adakozhatunk értékes dolgokért. A templomban és a templom körül szolgálhatunk. Hívogathatunk hittanra, a kicsiket és a járatlanokat taníthatjuk. Anyagias ügyekben helytállhatunk.

Áldást kérhetünk, és aztán annak gyümölcsét széthordozhatjuk.

Azonban sose felejtjük el, bár ilyen nagy dolgokban vehetünk részt, a lényeget Jézus teszi.

Akkor, ott Ő áldotta és törte meg úgy a kenyereket, hogy 5000 embernek lehetett továbbadni azokat.

Ma is Ő hallgatja meg az imádságokat és Ő teszi a csodákat. Áldott Ő ezért!

III. Ettek és jóllaktak.

Megvalósult tehát. Nem kellett hazamenniük. Ott tudtak enni.

Megélhették a szeretet közösséget. Megélhették a csodát. Megélhették Isten ajándékát együtt.

Mindig jó, amikor nem kell Isten ügyét abbahagynunk valami emberi szükség, feladat miatt, mert Isten gondoskodott rólunk.

Jó, hogy sokszor észrevesszük az igazságát annak, amit Jézus a hegyi beszéde alapján ismerhettünk meg: ne aggodalmaskodjatok, hanem keressétek Isten országát és az Ő igazságát és ezek is ráadásul megadatnak nektek.

Hangsúlyt kap, hogy nem csak éppen hogy erősödnek meg az étellel, amíg hazáig kibírják, hanem jól laknak.

A teljes életünk Isten előtt van és ezért együtt tudhatjuk Isten előtt a lelki és a testi dolgainkat is. Mindkettőt Ő tudja jól - teljesen táplálni.

Bízzunk tehát Ő benne, járuljunk Ő hozzá és Ő gondoskodik rólunk.

Ámen!

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 60, összesen: 280760

  • 2025. augusztus 06., szerda

    Szerelmes filmet néztem órákon keresztül a Bükkalján. Két fiatal őrülten szerelmes egy életformába, ami a fenntartható jövő záloga. A diplomás gazdálk...
  • 2025. augusztus 05., kedd

    A skóciai teológus tanulmányút naplórészletei 2025. június 29 - július 10.
  • 2025. augusztus 04., hétfő

    Az idei tematikus év felénél érdemes megállnunk és számba vennünk, mit is keresünk pontosan és hol találhatunk rá.
  • 2025. augusztus 03., vasárnap

    Nyolcadik nyáron bocsátották vízre a Bárkát. Az idei fonyódligeti táborban szálltam be én is hozzájuk egy rövid időre megpihenni, felüdülni, gyönyörkö...
  • 2025. július 31., csütörtök

    Egy a felfedezni vágyó gyermeké. Egy azé, aki birtokolni akarja. És egy utolsó annak, aki élni szeretne benne.
  • 2025. július 30., szerda

    Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni...
  • 2025. július 29., kedd

    A Művészetek Völgyében a Református Udvarban idén a generációk kapcsolódása volt a téma, erről beszélgettünk Balla Gergellyel, a Platon Karataev éneke...
  • 2025. július 28., hétfő

    Egy félév a feleségszerepért, amikor elsősorban a hozzáállásunk formálódik. Misszió? Inkább életnek mondanám.
  • 2025. július 27., vasárnap

    Fogadkozás, kemény munka, kitartó igyekezet – nem mindig oda vezet, ahová az ember elindul, bármilyen nemes is a célja.
  • 2025. július 25., péntek

    Isten el akarja érni azt a fiút is, aki a fesztivál forgatagában egyik este egy talán soha meg nem kapott szülői áldásért lépett oda a református önké...