Lekció: Jn.19:8-16/a

Textus: Jn. 19:11-12

„Jézus így válaszolt: Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne. "

„Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani, de a zsidók így kiáltoztak: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak. "

Istennél van minden igazi hatalom, az emberi igyekezet elbukik a fontos ügyekben és mindezért Istent kell szövetségesül hívnunk.

I. Kitől van a hatalom?

Az akkori idők legnagyobb hatalmú emberével beszélt Jézus.

Pilátus a császártól kapta a kinevezést.

Bizonyára sok mindent kellett ezért a nagy hatalomért tennie, bár ez a tartomány valószínűleg nem tartozott a legkívánatosabbak közé.

Nyilván sok ember támogatta, sok befolyásos ember állt mellé, hogy egyáltalán szóba jöhessen.

De amikor Jézus szóba hozza, érezhetően megrendül. Más is kell ahhoz, hogy valaki egy fontos posztot megszerezzen. Szerencse? Sors?

Hallottam valakitől, hogy nem készült a vizsgájára, csak egy tételt tudott igazán átnézni. Azt húzta. Ugyan úgy átment a vizsgán, mint az, aki minden tételt megtanult. Szerencse, vagy éppen pech, mert ilyen tudással fogja a szakmáját kezdeni? Vagy egy helyzet, amivel lehet jól, vagy rosszul élni?

Ha az élet elfogy, elfogy a hatalom, ha az egészség elfogy, megkopik a hatalom, ha a boldogság elfogy, semmit sem ér a hatalom.

Az igazi hatalom Istentől van, felülről, csak így érdemes azzal élni. Akár a családfő hatalmáról, a tanítás hatalmáról, vagy a vezető hatalmáról legyen szó.

II. Az igyekezet

Pilátus, a nagy hatalmú ember megijedt. Nála nagyobb erővel találkozott. Az erőt hordozó, Jézus nem mutatta valódi erejét, de amit látott belőle, már az elég volt.

Pilátus nem akart kiesni a meglévő jó helyzetéből, de a láthatatlan hatalommal szembe se akart kerülni.

Hát igyekezett. Vagy igyekezgetett.

Amikor úgy csinálunk valamit, hogy más is hozzáférjen.

Robert Merle Sziget című műve elgondolkoztató könyv.

Egy valós történet fiktív feldolgozása.

Valamikor a 18-19. században lázadás tör ki egy angol hajón. A lázadók a törvény elől menekülve egy lakatlan szigetre mennek, tahiti nőket és férfiakat magukkal víve segítségül.

A matrózok és a tahitiek között komoly, életeket kioltó feszültség lesz. Egy volt tiszt igyekszik mindig a Bibliára hivatkozva segíteni, míg végül ketten maradnak férfiak, a többieket kiirtják.

Ő jó szándékkal igyekszik, de mindig úgy cselekszik, hogy végül szinte csak ő marad meg. A könyv fikció, és a sugallatával nem kell egyetérteni, de lehet olyan, amikor az igyekezetben nincs meg az átütő erő. Így végül nem történik meg semmi fontos, bár látszólag sokat tettünk.

De ha Istentől van az igyekezetünk, akkor az apró tetteinken is áldás lesz és azoknak is átütő ereje lesz.

III. Ki a barátom?

A császár barátjának lenni kitüntető cím lehetett, ezt a barátságot elveszteni viszont nagyon veszélyes helyzetet teremthetett.

Ha valaki találkozik egy neves személlyel, igyekszik vele szelfizni. Hadd lássa mindenki, kivel van jóban.

A híres embereknek sok barátja van. Egy darabig. A most zaklatással vádolt embereknek rohamosan fogy a baráti köre.

Ki mellé érdemes odaállni? Ki olyan, aki hosszú távon is fontos marad?

Az akkori korban: A megszálló császár? Az Isten népének néha inkább jelképes vezetői tisztsége, a király?

A főpapok úgy tűnik ezt alkalmilag döntötték el.

Nekünk fontos, hogy kire bízzuk rá magunkat. De ezt is úgy döntjük el, hogy Istentől kérdezzük meg.

Istennek kötelezzük el magunkat és csak Rajta keresztül másoknak. Így nem kerülhetünk ellentmondásba, mint a főpapok.

Segítsen Isten minket, hogy jól válasszuk meg a szövetségeseinket.

Ámen!